Érzem, ahogy a hideg penge áthatol a mellkasomon érintve a szívkövemet. Most, hogy a végem közeleg, sőt, nagyon közel van, lepereg előttem az életem kezdve onnét, hogy Toa lettem egy szép napon Toa Lhikan csapatában.

Metru Nui szigetéről küldtek el három társammal - Korppal, Sonnal és Tirivennel -, hogy lépjünk Soven Nui szigetére és mentsük meg a szigetlakókat. Gyorsan elértük a szigetet. Már messziről is láttuk, hogy nincs minden rendben. Hosszú, sötétszürke füstcsíkok szálltak fel a magasba.

- Korp. - szólt Tiriven, Ő lett az egységünk vezetője. - Repülj fel, kémleld végig a területet és ahol tudsz, segíts.

- Értettem. - bólintott a levegő Toája és szárnyként használt légszelőit széttárta és elröppent a hajóról.

- Mi gyalog közelítjük meg a szigetet. - Son és én bólintottunk.

Gyorsan beértünk a faluba és láttuk a bajt. Néhány Visorak támadta meg a lakosokat. Tiriven egy tűzfalat emelt három matoran és egy Suukorak közé. Son vizet emelt ki elemi erejével egy kútból. Hullámokat formázott és elsöpört öt Visorakot. Én is csatlakoztam. Öklömet a földhöz csaptam és földoszlopokat emeltem a Visorakok köré. Ekkor Korp szállt le mellém.

- Kellenél. - szólt nekem és mielőtt válaszolhattam volna, már a levegőben lógtam Korp kezeit fogva. A közeli vulkán tetején dobott le és ő is leszállt mellém. Lenéztem és láttam, hogy a láva közeleg.

- Állítsd el a lávát. - szólt.

- Bocs Korp, de ez Tiriven területe. - mondtam idegesen a levegő Toának.

- Megoldjuk. - megfogott és magával rántott a lávába.

Azt hittem, hogy meghalunk, de Korp használta maszkját, a Hau Kanohit, és a burok megvédett minket a lávától.

- Most jösz te. - kiáltott.

Előre tartottam a kezemet és berobbantottam a vulkán oldalát, hogy a láva a sziget másik felére ömöljön, ne a falu irányába.