4.

Tiriven magmakardját rám szegezte. Én pedig a szemébe néztem.

- Miért Tiriven? - kérdeztem a vörös Toától.

- Mert sokkal több lehetőség van, ha a Sötét Vadászokhoz csatlakozom. Gazdagság, hatalom és siker! Ez fog rá várni! - üvöltötte.

Készenlétbe helyeztem a kardomat. Erősen markoltam és közben mereven figyeltem Tirivent.

- Gazdagság? Hatalom? Siker? Ugyanmár! Toa vagy! És a Toáknak nem kellenek ezek. A Toa a három erényt követi. - mondtam hioggadtan.

- Egység? Minek, ha hatalmad van. Kötelesség? Minek, ha van annyi érméd és kincsed, mely feljogosít arra, hogy másokkal végeztesd el a szennyes munkát. És a végzet ... az majd szépen elkerül.

Tiriven lecsapott. Sikerült elugranom a forró támadás elől. Kardommal kifeszítettem egy panelt és Tirivenhez vágtam. Az lángoló pallosával kewttészelte, mint Gukko a málnásbokrot. Agyamat pörgettem. Gondolkodtam a helyzetet illetően. Tiriven iszonyatos hőt eresztett el a szobában. A Matorant sikerült kidobnom a szobából. Ha van egy kis szerencsém rögtön figyelmezteti valamely Toát, aki a közelben van. Amint a Matorant sikerült kimenekítenem, egy forró támadás talált el. Nagyon fájt, de nem adhattam fel a küzdelmet. Szóval kellett tartanom.

- És miért kellene a maszkom? - kérdeztem.

- Egy energianyerés maszkja kinek nem kellene? - mondta miközben pallosával megpróbált átszúrni, de a csak a páncélomat égette meg egy csíkban. - De mivel hamarosan meghalsz, elárulhatom. - Egy újabb támadást vétem ki és ellentámadtam. - Az Árnyékolt hívatott magához. Éppen egy pár Skakdit dobtak a tömlöcbe mikor bementem. - Újra támadt, de én kereszteztem a pallosát a kardommal, majd visszalöktem. - Egy feladatot adott rám, mely csak ennyi volt: Vedd el Kriska maszkját és jutalmat kapsz. Gondolhatod, hogy csak erre a feladatra vártam. Egyből elválaltam.

Egy hátraugrással az ablakhoz ugrottam. Tiriven leengedte a kardját.

- Most pedig meghalsz, testvér. - A testvér szót erősen megnyomva.

A pallos felizzott és futásnak eredt. Azt hittem ott halok meg, mikor az ajtó becsapódott és egy fehér Toa lépett be rajta. Tiriven későn vette észre, mert a Toa maszkját használva a falhoz vágta a tűz Toát, aki elájult. A fehér Toa elém lépett.

- Tralu vagyok.

- Lhikan küldött? - kérdeztem rögtön.

- Nem. Összetalálkoztam azzal a Matorannal. Ő mondta, hogy balhé van. Hagy segítselek fel.

Kezemt nyújtottam Tralunak és ő felsegített. Egy sereg Toa érkezett, akik megkötötték Tirivent.

- Azt hiszem jobb lesz, ha beszámolsz Lhikannak az egészről.

Örültem, hogy Tralu kimondta azt, amit gondoltam.

Tralu sokszor tekintett hátra míg mentünk a Kolosszeum felé.

- Mi a probléma Tralu? - kérdeztem tőle egy idő után.

- Tudod, most, hogy a Sötét Vadászok teljes mértékben ki vannak taszítva a szigetről, egyre jobban beakarnak jutni. Nem csodálnám, ha összetalálkoznánk eggyel is.

- Mi lesz Tirivennel? - kérdeztem tovább tőle.

- Lhikan elé viszik majd. Addig pedig Ko-Metru cellái között lesz elhelyezve. Valószínűleg Nidhiki után küldik. - fejezte be Tralu és oldalpillantást vetett rám. Én döbbenten néztem vissza rá.

- Micsoda?!? Mi van Nidhikivel? - faggattam.

- Elárulta a Toákat a Sötét Vadászoknak. Lhikan nagyon dühös volt. Jelent voltam mikor ezt közölte a Fő Toáknak. Mindegyikük kiakadt, de Lhikan lecsillapodott és mondta, hogy elintézi. Ekkor megkeresett és mondta, hogy küldjek üzenetet a Toáknak és menjek ki egy seregért a dokkokhoz. - mondta visszaemlékezve Tralu.

- Szegény Lhikan. Elősször Tuyet, most meg Nidhiki. Nem lennék a helyében. Elkopnak a legjobb barátai.

Az út következő részében nem beszéltem semmit. Azon gondolkodtam, hogy mire kellene az Árnyékoltnak a maszkom.