9. 

Vultraz hangos csattanással csapódott a falnak. Kapura utána ugrott és magma kardját a falnak támaszkodó matoran nyakának szegezte. Szikrák pattogtak ki a penge éléből.

- Mik voltak azok az árnyék energiák? – üvöltött a Tűz Toája. – Válaszokat, most!

A matoran fogain át préselve mondta ki a szavakat:

- Ti … Toák … gyengék vagytok.

Kezét ráerőltette a kardra. Árnyenergia cikázott át ujjain, mely a pengét darabokra marta. Kapura ezt látván a fegyverét elhajította. Maszkját aktiválta és a mozgás erejével Vultrazt átvágta a szemközti falnak.

Közben Photok és Onua is felkelt a rövid eszméletlenségből. Mindketten nézték, hogy Kapura kezei vörösen kezdenek felizzani, majd fényes sárgába váltanak át.

- A Toa ereje nem a fegyverében rejlik. – mondta, amint közelebb lépdelt a feltápászkodó árnyhasználóhoz. – Az igazi erőnk belülről jön, ha akarod mondhatjuk így a szívkövünkből.

Kapura karjait a matoranra szegezte.

- És az enyém most nagyon dühös.

- Kapura, álljál le! – ordított Onua és már szaladt is a tűz Toa felé.

Nehéz levegőt szagolt Photok. Régen érzett ilyet. Ahhoz hasonlított mikor régen megjelentek a Makuták Karda Nuiban és arra mikor az univerzum méretű evakuáció volt. Rossz érzés volt ezzel a szaggal szembe nézni ismét.

Viszont a fény Toája egy dolognak örült: a szeme csukva. Szóval csak álmodhatta az elmúlt eseményeket? Lehet arra nyitja ki a pillanatokban a szemét, hogy Dalu kopog az ajtóján, hogy ideje van az ügyeletnek.

A szemei kinyíltak és csalódott volt. Fényköveket látott a mennyezeten lógni, amik közül pár haloványan világított. Ez nem az ő szobája.

- Photok! – szólt valaki elfulló hangon. Dalu Toa lépett hozzá. – Hogy vagy?

- Nem tudom. – szólt vissza Photok. Valóban nem tudta, hogy jól érzi-e magát vagy rosszul. – Hol vagyok?

- Ápoló teremben. Nagyon szépen szétvertétek magatok ti hárman odalenn. – mondta nyugodt hangon a lány.

- Mióta fekszem? – kérdezett vissza.

- 3 hete. – válaszolt halkan Dalu.

Vultraz! Most azonnal beszélnie kellene valakivel, aki elhiszi neki, amit beszél. Takanuva Turaga kell neki.

- Figyelj Dalu, lehet nem hiszel nekem, de valamit elkell mondanom, Vultraz …

- Árnyenergiára tett szert és rossz dolgokban sántikál? – fejezete be a mondatot. – Igen tudjuk, ez már megtörtént.

- Sikerült megtalálnotok, sikerült legyőznötök? – Ült fel a fekhelyén Photok. Fájdalom nyilalt az oldalába.

- Nos valamiről lemaradtál … csuklott el a Víz Toa hangja.

- Miről? – vágta rá rögtön Photok.

Dalu az ablak felé biccentett. A fény Toája nehézkesen felkelt, az ablakhoz sétált és kinézett.

A levegő fémes, vörös színű volt. Ricsaj, robbanás, dörgés, üvöltés, sikítás hallatszódott fel. A távolban az új Kolosszeum füstöt öntött magából.

- Háború tört ki … és Vultraz a vezetője. – mondta Dalu.