No, megjött három könyv, és gyorsan át is futottam őket. Olvasás nélkül ennyit tudok írni róluk:

GN #1: Rise of the Toa Nuva:

Nos, erről nincs igazán mit mondanom. Az első néhány képregény egyben. Klasszikus számok, a híres Carlos D'Anda rajzaival. Ugyanazok, mint az eredetiek, tehát megvan bennük az a pár szövegbuborék-hiba, és a Makuta elleni harcot sem láthatjuk (mert ugyebár tartogatni akarták a ki nem adott játékra).

A képek nagyon szépek, élesek, jó színesek. Pár bakit azért kiszúrt az erre edződött szemem. Például a Turagák tanácskozásán Matau színei meg sem közelítik szinte a körvonalait, olyan, mintha a színező véletlenül lekicsinyítette volna az őt kitöltő festést. Valamint Tahu Nuva több alkalommal is Lewa maszkjával van rajzolva, egy képen meg még Pohatu is (vagy csak Lewát színezték rosszul, nem tudom).

De mint mondtam, semmi új nincs benne...

Mata Nui's Guide to Bara Magna:

A Makuta-féle univerzum útmutató folytatása, amit csak puhakötéses kivitelben tudtam megszerezni. Kisebb, mint amekkorának gondoltam. Kissé elavult is, végtére csak a Skrall elleni harcig mutatja be az eseményeket, de hát '09-es könyv, nem lehet rá ezért haragudni.

Napló formában íródott, és az egyes fejezeteket Mata Nui szavaiban olvashatjuk. Majdnem minden egyes készletben megjelent Bara Magna-i karakterről is szól egy-két oldal.

Esztétikusan megtervezett, telistele van szép képekkel, nagyrészt a készletekről készült promóciós CG rajzokkal, de a TLR filmből is vannak benne képkockák. Ezzel az a baj, hogy a ragyogóan élénk és vakítóan csillogó készletképek igen nagy kontrasztot mutatnak a film dörzsköveken átvergődött karakter-ábrázolásaival. Ám új képek is vannak, amiken telekarcolt készletek formájában láthatjuk a szereplőket. Az oldalak hátterei is újak, nagy felbontásban gyönyörködhetünk az undorító poligon-sziklákban, Perditus pedig a Nagy Lények laborjában látott Mata Nui tervrajzot kapta háttérül (sajnos csak deréktól lefelé látszik).

Ám van pár igen jól sikerült háttér is, főleg azoknál a részeknél, ahol nem a szereplőket jellemzik, hanem a történetet mesélik. Az a teliholdas éjszakai kép Berixszel például igen hangulatos.

A falvakat is jellemzik, látunk róluk vázlatszerű ábrákat. És benne van Bara Magna térképe is.

GN #8: Legends of Bara Magna:

Ezt a végére hagytam, mert erről jobban össze kell szednem a gondolataimat.
Hála a BZP és BS01 szabályainak, meg némi önmegtartóztatásnak, még nem sikerült más forrásokból elolvasnom a sztorikat és megnézni a képeket. Így több meglepetést is tartogatott ez a gyors átlapozás.

Had kezdjem azzal, hogy a rajzok mesések, főleg a legelején, aztán fokozatosan csökken a minőségük a könyv végéig. A legvégén meg már fogom a fejem.

Az első két történetet a rövid Hydraxonos képregényből, valamint (remélem, számotokra nem) pornómagazinokból jól ismert Christian Zanier rajzolta. Az első kidolgozása fantasztikus. Olyan, mintha a készletek fényképeit rajzolta volna körbe, de látszik, hogy nem erről van szó (habár a hátterek tényleg úgy néznek ki, mint a Photoshop-on átfuttatott fényképek, nyilván egy részük az is). Szinte beleborzongok a rajzokba, ha rájuk nézek, olyan tökéletesek.

Ez a nyálas ömlengés csak azért volt, hogy összevessem a későbbi ábrákkal. Ám először kitérnék pár érdekességre. A Skralloknak van egy flancos kürtjük. Tumának pedig egy lime zöld sziklaparipája van, ami nekem új volt. És a Baterrák... ők úgy vannak megrajzolva, hogy szinte minden egyes alkatrészt látni rajtuk, akár meg is lehetne őket építeni, a fejüktől eltekintve. Inika torzójuk van, fehér Hewkii Mahri-féle combpáncél fedi a testüket, a karjaik '09-es Matoran karok (a kisebbik fajta), és szintén Hewkii Mahri stílusú pengék a fegyvereik. A fejük tiszta olyan, mint a Bohrokoknak, attól eltekintve, hogy tüskék borítják. De még a Bohrok szemek és fogak is kivehetők. És, tekintve, hogy robotok, sokkal erőszakosabb "halált" is "halhatnak", mint az élő szereplők.

A második történet Malum száműzése és a Voroxokhoz való beilleszkedése. A rajzok itt is szépek, bár sokkal vázlatszerűbbek a korábbiaknál, és visszatérnek az óriásvállak. Egy színhibáról tudok eddig, amit a színezőnek is említettem korábban, ő azt mondja, figyelmetlen volt. Nos, ettől még jó képregénynek látszik.

A harmadik képregény a híres-hírhedt Stuart Sayger rajzaival meséli el Spherus Magna korai időszakát és pusztulását. Egyértelműen látszik, hogy miért őt választották rajzolónak, ugyanis az organikus, vagy annak tűnő lényekből nem egyet látni benne. Mi több, van itt minden... a Loch Nessi szörny, vitorlás dinoszaurusz, óriás gyíkember... és az EL-ek. A Víz megőrizte akváriumfejét, a Tűz úgy fest, mint a Szellemlovas szteroidokon, a Jég pedig mint a förtelmes hóember, szúnyogfejjel (vagy az egy szakáll?). Az, akinek nem tetszenek, örülhet, hogy csak pár képen szerepelnek. Nekem többnyire bejönnek, habár én sem így képzeltem el őket.

Sayger stílusához híven a képregény előszeretettel jelenít meg pálcikaembereket, ezt megszokhattuk. Viszont a képregény legnagyobb rajzolási hibája a legvégén tűnik fel: Mata Nui. Tudniillik az óriásrobot helyett egy gigászi, szürke Glatoriant lehet látni, rajta az Élet Maszkjával, Eva Fin-ekkel (aki nem érti: vállból kiálló pengék), akárcsak a készlet. Valaki megmutathatta volna neki a robotról készült korábbi rajzokat vagy videókat, mert ez még művészi szabadságnak is túl sok.

A Széttörésről készült rajz ellenben nekem jobban tetszik a Mata Nui Saga-ban látottnál. Itt a bolygó szó szerint felrobban, három egyenetlen darabra, ami sokkal inkább katasztrófának tűnik, mint a korábban látott képeken, ahol a bolygó egyszerűen kiveti magából a két parányi holdat.

A képregény végén egy hihetetlenül homályos fénykép fogad minket Gregről (valamiért a fényképész a mögötte lévő lámpára vagy annak tükörképére fókuszált, de nem is baj, Greg nem valami jóképű...), és egy interjú. Még ezt sem olvastam el. Egyébként a szöveget meg-megszakítják a kiadó további könyveit reklámozó képek. Pl. amikor Greg Shakespeare-t említi, beszúrtak egy hirdetést Hamletről.

Ömm, ennyit tudtam mondani hirtelen. Majd elolvasom őket később.

Mivel nagyon nyöszörögve akart csak szétnyílni a könyv, csak pér kép erejéig merészeltem szkennerbe tenni. Remélem, egyelőre ennyi elég lesz.

(megjegyzés: a szövegeket átírtam némileg a spoilerek elkerülése végett, na nem mintha sok spoiler lenne benne)

Branar (azt hiszem, hogy ő, még nem olvastam)
Zöld paripa
Rossz Mata Nui
EL gyűlés