3.

Halk neszre nyitottam fel a szememet. A pont ahol az ütés ért komolyan fájt. Megpróbáltam körültekinteni, de elég homályosan láttam. A foltokból kivettem Le-Metru épületeit. Úgy voltam vele, hogy akkor mégsem kellettem Tirivennek semmire. Apropó Tiriven ... Rögtön jelentenem kell ezt Lhikannak. Nehezen felálltam. Fegyveremet előkészítettem a biztonság kedvéért. A látásom kezdett visszajönni. Tiriven és az aki leütött már nem volt a közelben. Mikor már erőtgyűjtöttem maszkom segítségével, mely képes minden körülöttem lévő folyadékból és földből energiát nyerni, elindultam a transzportcsövel irányába.

Po-Metru ugrott be. Kiválasztottam a megfelelő transzportcsövet. Miközben siklotam a célom felé rossz érzésem támadt. Valami nem volt rendben. A cső valamiért teljesen üres volt. Tudtommal az a vonal megállás nélkül szállítja az elkészített szerszámokat és gépeket Po-Metruba. Körbetekintettem. A szomszédos transzportcsőben is nagy volt az űr. Egy foglalatba megakasztottam a kampós végű kardomat és fellendültem. Szememmel végigkísértem a csöveket. Azt ami összeköti Po- és Le-Metrut nem volt működésben. Egyetlen cső működött, az amiben én voltam. A Kolosszeumot már elhagytam. Tisztáztam magamban, szóval Po-Metru már csak pár percnyire volt. Visszaakartam ugorni a csőbe mikor megláttam egy Toa párost lentebb egy kanyonban. Gondoltam egyet és utamat feléjük irányítottam.

Mikor leértem rögtön felismertem Pirakot.

- Pirak! Mi ez a hajcihő? - kérdeztem a Le-Toától.

- Egy sereg Sötét Vadász támadott meg minket. Illetve csak akartak, mert Lhikan információt szerzett a támadásról. Állítólag Nidhiki elárult minket.

- Nem mondod!! - döbbentem meg.

- De bizony. Lhikan rögtön seregeket hívott Metru Nuira. Elvileg most Po-Metruban vannak körbekerítve.

- És ti miért nem vagytok ott? - kérdeztem rögtön.

- Mert Lhikan arra utasított minket, hogy őrizzük ezt a pontot itt. - szólt a másik vörös színű Toa.

- Ő itt Matun, ő pedig Kriska. - mutatott be minket egymásnak.

Mindketten csak bólintottunk. Nem akartam felzavarni a szükség állapotot ezért inkább megvártam míg Lhikan végez a Sötét Vadászokkal és aztán szólok neki.

- Azt nem tudjátok, hogy miért csak egy cső megy Po-Metru felé.

- Tiriven ötlete volt, hogy zárjuk le, nehogy egy esetleges szökés esetén elemeneküljenek a Sötét Vadászok.

Szemem kitágult. Nekem nem stimmelt a dolog. Tiriven ötlete, hogy zárjuk le? Ezek szerint csak Metru Nuit védi a Vadászoktól? Vagy esetleg el akarja zárni a Toákat valamitől? Támadt egy ötletem. Semmi szó nélkül otthagytam Matunt és Pirakot. Mivel a csövek most nem nem voltak aktívak, muszály volt egy kis kerülőt tennem Onu- és Ko-Metru felé.

Szerencsére gyorsan elértem Metru Nuit, ahol a fő irányítási pont van a transzportcsöveknek. Az ajtót halkan nyitottam ki. Benéztem rajta. Egyből láttam a dolgot: egy Matoran feküdt a földön. Odaszaladtam hozzá, hogy felsegítsem.

- Ki tette ezt veled? - kérdeztem tőle.

A Matoran reszketve felemelte a kezét és ujjával a srokba bökött. Odanéztem és láttam egy szempárt. A gazdája meg is szólalt:

- Mondtam Kriska, a maszkod aranyat ér.

A sötétből előlépett Tiriven.

...A penge megállt és a fejem lefordítottam a penge markolatjára. Az égett kéz erősen markolta a fegyverét. Kezeimet az ellenségem kezére raktam és nagyot rántottam a fegyveren. Éles fájdalom hasított a testembe. Térdre estem.